A XX. század második felének legfőbb temetkezőhelye már egyértelműen a Farkasréti temető volt, igy a műfaj korabeli jelentős alkotásainak legnagyobb része ott található. Ennek fő oka a Kerepesi úti temető bezárása, vagy siremlékei jelentős részének áthelyezése vagy lerombolása volt. A pesti sirkert a Batthyány-újratemetésétől kezdve egyértelműen a mindenkori uralkodó politikai irányzathoz kötődött, ami a diktatúra évtizedeiben a temető kisajátitását és a siremlékállitás szélsőséges kontroll alá helyezését jelentette. Az 1952-es lezárás és az 1994-es részleges megnyitás közötti időszakban tehát a Kerepesi úti temetőbe viszonylag kevés alkotás került.

A korszak reprezentativ alkotása a csekély művészi, de annál nagyobb dokumentumértékkel biró munkásmozgalmi mauzóleum volt.

Az újonnan felállitott művek szempontjából a kontroll nem feltélenül jelentett hátrányt. Különösen igaz ez azokra a siremlékekre, amelyek évtizedekkel korábban elhunyt jelentős személyiségek, általában művészek, addig hanyagolt, vagy csak ideiglenesen megjelölt nyughelyére készültek.

Tóth Vilmos-Siremlékművészet

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.