A legelső krematórium Magyarországon, Debrecenben épült,  az itt lakók nagyobb részt ugyanis protestánsok voltak, s így a katolikus egyház ellenzése nem hatott annyira. Így 1932-ben a városon kívül, Boros József tervei alapján, megépült az első krematórium Magyarországon, az akkori belügyminiszter miatt azonban az első hamvasztást csupán 1951-ben végezték.

Az ország második krematóriuma 1968. májusában nyílt meg Budapest legnagyobb temetőjében, a rákoskeresztúri Köztemetőben. A Pomsár János tervei szerint épült szoborszerű, 28 méter magas kéményt fehér márvánnyal burkolták, míg tetejére rézlemez került. Azonban az addigi gyakorlattól eltérően nem építettek hozzá ravatalozót, így funkciója leegyszerűsödött.

A temetőben még abban az évben megtörtént a háromezredik, 1969 februárjában az ötezredik, míg az év decemberében a húszezredik hamvasztás. 1977 januárjában pedig már elérte a százezrediket. Milyen hihetetlenül gyorsan rákaptak az emberek a hamvasztásra…

Az ország harmadik krematóriuma Szegeden, 1985-ben nyílt meg. Ekkorra már a hamvasztásos temetkezések aránya 16,53 százalék volt, mely a rendszerváltás idejére több mint 5 százalékkal nőtt.

Manapság már a fővárosban és a nagyvárosokban a hamvasztás aránya a 80 százalékot is elérheti.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.