Hm...gondolom ezt jó tudni, bár ha meghal valakim, akit szerettem, nem tudom, mennyire tudnék az illemre gondolni.

Legelőször is tehát: a hozzátartozók értesitése a halálhirről

Elöbb az elhunythoz legközelebb állókat kell értesiteni, személyesen, telefonon vagy levélben.

A részvétnyilvánitás ne legyen kenetteljes, az együttérzés sugározzon a hangunkból. Ajánljuk fel segitségünket a szervezésbe és nem kegyeletsértő közös programokra is tehetünk javaslatot, de mindezt úgy, hogy a gyászoló nyugodtan visszautasithassa ha igy akarja.

A halálhír közzététele többféle módon történhet: közölhető az elhalálozás ténye a temetés, a hamvasztás, az istentisztelet helye és időpontja szerint.

Ha koszorút küldünk, a rendeléskor jelezzük, hogy kinek a nevében koszorúzunk, a magunk, az intézményünk vagy a kollektíva nevében stb. A gyászmisén vagy a temetésen való jelenlétünkkel megerősítjük azt, hogy abba a közösségbe tartozunk, amelyet veszteség ért.

Hamvasztás esetén a hozzátartozók gyakran felkérik a gyászolókat, hogy a virágra szánt összeget adományozzák jótékonysági célra.
 

Az öltözet természetesen legyen fekete, vagy nagyon sötét szinű, visszafogott szabással. Ékszerekkel pedig kerüljük a feltűnést.

Részvételekre illik válaszolni és köszönetet mondani.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.