Valamelyik bejegyzésben megemlítettem a tibeti égbe temetés rítusát. Nos úgy tűnik, hogy ez a szokás gyakorlati okokból fejlődött ki. Tibet nagy része ugyanis az erdővonal felett fekszik s így a hamvasztás nem igazán gazdaságos, a föld alá temetés sem könnyen megvalósítható, hiszen ahol egyáltalán van egy kis vékony talajréteg, az is fagyott.

Ezt a temetkezési szokást legelőször a 12. századi buddhista Halottas könyv említi meg, s úgy tűik, a tibeti tantrikus szokások is befolyásolták kialakulását.

Magát az eljárást a megfigyelők különbözőféleképpen írták le (amerikai és európai megfigyelők). Az eljárás előtt, akár egy nappal is, a szerzetesek a test körül tömjént égetek és mantrát mondanak. A test szétbontását vagy egy szerzetes, vagy inkább egy „rogyapas” (test-megszaggató) végzi. A feladatukat nem szertartásos nehézséggel végzik, hanem beszélgetnek és kacagnak, mint minden más kétkezi munka esetén.  A buddhista tanítás szerint ez megkönnyíti a lélek távozását egy új életbe.

Nem tudom, mennyire érdekel, hogy hogyan történik maga a test szétszedése, ha szeretnétek, hogy lefordítsam, akkor szóljatok. Bár valószínű, hogy akkor ki kéne rakni a 18+ táblát :P.

És akkor persze az egész ceremónia lényege, hogy a keselyűk felfalják a testet. Azon a helyen ahol naponta több halottat ajánlanak nekik, a keselyűknek hízelegni kell, hogy egyenek, mindezt rituális tánccal érik el. Rossz ómennek tekintik ugyanis, ha a keselyűk nem eszik meg a testet vagy ha akár egy kevés is megmarad miután elrepültek. Azokon a helyeken pedig, ahol kevés „temetés” van, a keselyűk mohóbbak s néha el kell őket űzni az előkészületek alatt.

Sky burial-wikipédia 

2008 óta ássnak Budapest mellett, Soroksár határán egy temetőt. A (szarmata) temető időszámításunk szerint a 3-5. századra tehető.

„a temető és a telep a kor szokásainak megfelelően elkülönül egymástól. A sírokat egy északkelet-délnyugati irányú dombháton találjuk, a telepjelenségeket pedig ettől nyugatra.

Eddig 77 sírt tártunk fel, több sírjelölési formával találkoztunk. A sírok többségét kör alakú, délen bejárattal rendelkező árokkal kerítették, az árokból kikerülő földből valószínűleg a sír fölé kis halmot emeltek. Pár sírt négyszögletű árok vett körül, a harmadik csoportot pedig az aknasírok alkották.

A soroksári temető 70%-át kirabolták, ez megfelel a szarmatáknál megszokott statisztikának. A kincsvadászok nem későbbi népek (esetleg az „első régészek”, az avarok) voltak, hanem saját leszármazottaik. A csontok helyzete alapján a rablás sok esetben nem sokkal a temetés után történhetett.

Egyik aknasír betöltéséből egy méretes, zománcos, teljesen ép korongfibula került elő. „

(Korom Anita)

Nemrégiben jelent meg a National Geographicban egy cikk a szaploncai (Săpînţa, Máramaros) vidám temetőről. Legközelebb, ha megyek haza én is megnézem, de egyelőre annyit, hogy az 1930-as években Stan Ioan Patras kezdte el a fejfákat színes festményekkel és humoros versekkel díszíteni, majd 1977-es halála után egyik tanítványa folytatta a munkát.

A fejfákon lévő képek és rövid versek az elhunytak életét, munkáját, esetleg haláluk körülményeit mutatják be. Van, akit a kedvenc lovával, traktorával vagy épp az italosüvegével örökítettek meg. A nőket leggyakrabban főzés, mosás vagy szövés közben láthatjuk.

Van egy fejfa, amelyen egy parasztember látható pálinkásüveggel a kezében, lábánál egy fekete macska integet vészjóslóan. A sírfelirat kertelés nélkül ecseteli az elhunyt esetét: (szabad fordításban) „A pálinka tiszta méreg, nem hoz mást csak sírást és kínt. Mint ahogy nekem is ezt hozta – a halálomat okozta. Aki szereti a pálinkát, hozzám hasonlóan járhat. Mivel én szerettem, pálinkával a kezemben haltam meg.” 

lÉvente 120-130 ezer ember hal meg Magyarországon, közel hatodukat temetik el a fővárosban, ahol 2008-ban 9700 urnás és 2940 szórásos búcsúztatás mellett mindössze 3900 esetben kértek hagyományos, azaz koporsós temetést a BTI-től. Utóbbi aránya Debrecenben még mindig 50 százalék, de Tatabányán csupán az elhunytak 10 százalékát temetik koporsóba.

A temetési szolgáltatások alapvetően két csoportra oszthatók. A temetés úgynevezett közszolgáltatási része csakis az illetékes önkormányzat által jóváhagyott áron értékesíthető, függetlenül attól, ki a szervező, és hogy az elhunyt vagyonos vagy éppen nincstelen. Idetartozik a ravatalozás, a sírásás, a halotthűtés, a temetőn belüli szállítás, a szórás, valamint a temető fenntartására kiszabott díj.

A vállalkozók haszna az ezeken felüli szolgáltatásokból adódik, ami meg is mutatkozik az árakban. A koporsókért 80 ezertől 600 ezer forintig kell fizetni, az urnákért 5–50 ezret, ehhez jönnek a szemfedők, a koszorúk, a százféle kiegészítő, maga a búcsúztató az esetleges zenei kísérettel, akár többtucatnyi szolgáltatás. Mivel a kegyeleti törvény értelmében szigorúan tilos az árakat – például a honlapokon – feltüntetni, az amúgy is kiszolgáltatott hozzátartozók nem nagyon válogathatnak a szolgáltatók közül. A HVG összesítése szerint egy átlagos szórásos temetés ára 150–180 ezer forint, az urnásé 180–300 ezer. A jóval drágább koporsós temetés Budapesten 300–700 ezer forint (a kisebb vidéki temetőkben minden jelentősen olcsóbb).

Augusztus 27 délután fél három, Budapest, Farkasréti temető

Ha nem fekszem betegen pár napja, és nem alszom át a napokat, és átalszom az éjjeleket, akkor valószínűleg, már három napja megírtam volna.

Augusztus 7-én hatvanhat éves korában meghalt Cseh Tamás...

„Azt érzem, rendet kell tennem. Rendet tenni, és körülnézni magam körül, hogy tudjam, folytatódik-e az, ami velem eddig történt. El kell tehát énekelni a dalokat. Ha nem is mindet, de jóval többet, mint azt a kétszázat, ami lemezre került. Egy-egy műsorba húsz-huszonöt dal fér. Ezt egy hónapban háromszor - és soha többször! - eléneklem a Bárkán, majd jön a következő műsor. Így haladok 1970-től a mai napig.

 Ha el tudom énekelni ezt a sok száz dalt, ha lesz hozzá torkom és lelkierőm, mérlegre lehet tenni az elmúlt három évtizedemet. Toporgok, mert bizonytalan vagyok. A dalokban biztos vagyok, de abban nem, hogy a mai világban szükség van-e rájuk. Kiállok majd, és megpróbálok úgy énekelni, mint annak idején. Lehetséges, hogy ez a gesztus a fiatalok számára nem lesz több, mint egy furcsa kiállítás. Múzeumlátogatás.

 ...Minden dalnak története van, de ezeket nem mesélhetem el. Ez nem anekdotaest, hanem... magam sem tudom, micsoda. Ezt kérdezem magamtól naponta ötvenszer. "Mi ez? Mit csinálsz, Tamás?"

 ...Én nem vagyok zeneszerző. A dalok énekese vagyok. Egy füttyös cipészinas, akinek néha helyes dallamok jutnak az eszébe. Aki ögyesen bóklászik a lehetséges dallamok sokaságában. Van itt minden: két világháború közti sláger, beat, tangó, keringő, siralmak, bánatok. Rájuk támaszkodik a szöveg, és így mennek, együtt.”

Nem tudom, mennyire tartozik ide, csak éppen beleolvastam a Világvége illemtanába, vagy mi a csudám című könyvbe, s abban az volt, hogy ne nagyon hamvasszuk magunkat, mert nagyon káros anyagokat bocsát ki, úgyhogy utánanéztem kicsit.

(Bocsi a fordítás kicsit béna)

 Szennyező anyagok kerülnek a légkörbe égetéses, befejezetlen (hiányos?) égetéses hamvasztás során, valamint amikor a fémek kipárolognak a szervezetből. Az égés apró szemcséjű anyagot, hidrogen kloridot, és más anyagokat bocsát ki, amik reakcióba lépnek a légköri elemekkel. A befejezetlen égetés hamvasztás során szén-monoxidot termel. A fémek elpárolgása és korommá való lerakódása a légkörben higanyt, kadmiumot és ólmot bocsát ki.

A hamvasztás során termelt por, korom, hamu, és égett részecskék apró szemcséjű port eredményeznek.  S míg egy részüket sikerül megsemmisíteni az utánégetésben, a többi kiszökik a légkörbe. Hidrogén klorid akkor keletkezik, amikor klórt tartalmazó műanyag, mint például az el nem távolított műanyag protézisek, ég el. A becslések szerint minden fél kiló műanyag klórvegyületet a hamvasztás, 250 gramnyi hidrogén-kloriddá alakít át.

Légköri nitrogén jelenléte esetén az égés nitrogén-oxidot eredményez, mely szintén keletkezik hamvasztás során.

A hamvasztás során használt gáz kén-dioxidot eredményez.

Dioxinok (A dioxinok az egyik legmérgezőbb, klóratomokat és aromás gyűrűket tartalmazó szerves vegyületcsalád-magyar virtuális enciklopédia) akkor keletkeznek, amikor olyan klórozott termékeket égetnek, mint például a műanyag protézisek vagy tárolók, de maga a test is bocsát ki.

Ólom és kadmium jelen van az emberi szervezetben, égetés során belekerül a koromba, így kerülhet ki a kamrából. Hasonlóan kerül a higany is a folyamatba, hiszen ez is van az emberi testben.