1861-ben meghalt Albert herceg és Viktoria királynő gyászruháit egészen haláláig hordta. Ezzel megteremtette a viktoriánus kor jellegzetes viszonyulását a gyászhoz. Példáját követték a felsőbbosztály tagjai, majd a középosztály.

Fekete szélű boritékokat, levélpapirokat, névjegykártyákat használtak; az imakönyvek és Bibliák fekete bőrkötésüek kellett legyenek, fekete szélűek a papirzsebkendők és igy tovább. Mindent teleraktak szimbólumokkal, melyek a gyászoló legmélyebb szomorúságát mutatták.

A legtöbb ilyen gyász-etikett teljesen praktikátlan volt. A gyász etikettjéről, mikéntjéről a korabeli magazinok is irtak.  

A mély gyász divatja drasztikusan megváltozott az edward korszakban, majd később mégjobban az I.Világháború, majd a II. Világháború után.

1950-re az Egyesült Királyságbeli nők csupán 6-12 hónapig gyászoltak (a korábbi 2 és fél évhez képest) feketében vagy sötét kék illetve zöldben. 1960-tól már kéket, lilát és szürkét is hordtak temetéseken. A ’80as évekre már voltak olyanok, akik feketét már csak magán a temetésen hordtak. 20. század végére a gyászban való aktiv részvétel szokásai eltűntek, kellemetlennek itéltettek. 2000-re bármely sötét szin elfogadott volt a temetésen, a részvételt ugyanis fontosabbnak itélték mint az öltözködést.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://elysium.blog.hu/api/trackback/id/tr751272093

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása