Hát gondoltam, hogy jöhet egy kis római temetkezési szokás.

A rómaiak halottaikat főként elhamvasztották, a késő római korban azonban a csontvázas temetkezés is elterjedt. A temetők elsősorban a városokból, településekből kivezető utak mentén helyezkedtek el, a sírok megjelölésére különböző sírkövek, síremlékek szolgáltak. A sír elkészítésében mutatkozó különbségek elsősorban gazdasági, vagyoni helyzetre vezethetők vissza. A sírköveken látható ábrázolásból és feliratból számos információt megtudhatunk az elhunytról, többek között családi állapotáról, foglalkozásáról, vagyoni helyzetéről, rangjáról.

A legegyszerűbb sírkő a sztélé, amely egy téglalap alakú, álló tábla, felül kezdetben félköríves, majd tympanonos lezárással és keretbe foglalt felirattal. Később ez külön mezőbe foglalt képpel, féloszlopos, indadíszes szegéllyel bővült. A gazdagabb családi temetkezéseket gyakran kőlapokból összeállított vagy falazással készült síremlék, sírkert jelzi, amelyeket szobrok és domborművek díszítettek. Legegyszerűbbek és leggyakoribbak a földsírok. Jellegzetesen késő római a téglasír, melyek lapos vagy háztető alakú fedéllel ellátott ládasír.

A felirattal és domborművel ellátott kősírládákba, azaz szarkofágokba temetkezés szokása a harmadik században terjedt el. Az egy kőből kifaragott síremlék korábbi típusa egyszerű ládát utánzó forma, később keleti hatásra háztető alakú fedéllel készült. Csak az előlapjuk díszített. Az óbudai Filatorigátnál végzett ásatások során találták meg azt a szarkofágot, melyet az aquincumi légió egyik orgonistája állíttatott feleségének. A férj módosabb anyagi helyzetére utal, hogy a szarkofág kőből készült, a szegények ugyanis csak fából készült koporsókat engedhettek meg maguknak. Az s betűkből kombinált keretbe vésett latin nyelvű felirat az egyik legszebb pannóniai sírfelirat. Kiderül belőle, hogy a szarkofág egy Aelia Sabina nevű énekesnő, „a jámbor és kedves feleség” számára készült, aki lanton és orgonán is játszott. Művészetekben olyan képzett volt, hogy e tekintetben férjét is felülmúlta. 25 éves korában, hirtelen ragadta magával a halál. A felirat végén a férj így emlékezik meg feleségéről: „Légy boldog, bárki is olvasod e sorokat, őrizzenek az istenek és jámbor hangon énekeld: Aelia Sabina, isten veled!”

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.