A magyar kultúra fantasztikus. Tudom, hogy most az a divat, hogy földig pocskondiázzuk magunkat, de én azt mondom, hogy a magyar kultúra fantasztikus. Itt van például a temető szavunk, ami a töm igéből származik.

Úgy néz ki ugyanis, hogy a magyarok, már a honfoglalás idejében is, halottaikat legszivesebben elföldelték, méghozzá, mivel a halál utáni létet csupán a halál elötti lét folytatásának tekintették, mindennel együtt, amire a halottnak szüksége lehetett. A halottakat arccal keletnek temették, a nőket jobboldalt, a férfiakat baloldalt, ha együtt temették el őket. A sírba a halott használati eszközeit, fegyvereit is behelyezték, de fordítva, mint azt életében viselte.

Háromféle honfoglaláskori magyar temetőt szoktak megkülönböztetni. Először is s magányosan eltemetett előkelők és a nagycsaládos temetőket, másodszor a középréteg temetőit és végül a szegények temetkezéseit.

A nagycsaládos temetőkbe gazdag harcosokat temettek pompás fegyvereikkel, nyúzott lovaikkal és használati ékszereikkel; a női sírok is gazdagon ékszerezettek. A halott vitéz kedvenc lovát megnyúzták és csupán fejét meg négy lábát és bőrét helyezték a sírba.

Valószínű, hogy a sírokat, a maihoz hasonló fejfák jelölték, melyekről meglehetett tudni a halott legfontosabb adatait és társadalmi helyzetét, foglalkozását, életkorát stb, ezek sajnos azonban nem maradtak fenn.

Irodalom: Honfoglalóink temetői- Kiszely István In: A magyarok őstörténete - Uő

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.