Az elíziumi mezők  a föld nyugati peremén helyezkednek el. Ide kerülnek mindazok, akiket az istenek kedveltek életükben. A boldogság mezői. 

Temető mellett lakom. Pontosabban laktam. Olyan mint egy kert, nem a halál kertje, inkább azt mondanám, hogy az emlékek kertje. Szivesen sétáltam keresztül rajta akkor is amikor kihalt volt, egy két ember ha üldögélt a sírok melletti padon és akkor is amikor tele volt emberekkel, akik sepertek, virágot ültettek, gyertyát égettek és a múltról beszélgettek. Szóval kedveltem. Mármint a temetőt. Úgyhogy igazából szivesen fogadtam el, hogy a budapesti temetőkről, temetésekről, meg általában temetkezési szokásokról futtassak blogot.

 Tehát. Az elíziumi mezők  a föld nyugati peremén helyezkednek el. Ide kerülnek mindazok, akiket az istenek kedveltek életükben. A boldogság mezői.

Elízium a görög paradicsom, nirvana, valhalla, aaru, tamoanchan, mondja ki ahogy neki tetszik, vagy amilyen vallású.

Hogy ki uralkodott Elízium fölött, az szerzőnként változik. Pindar, egy ókori görög költő szerint maga Kronos, aki kiszabadult Tartarosból. Mások szerint Kronos örökre Tartarosban rekedt és az uralkodó valaki más, sokszor Rhadamanthys, Zeusz és Europé fia, bölcs király.

Homérosz az Odüsszeiában Elíziumot szintén a föld nyugati peremére helyezi, körülvéve az Oceanus folyótól, ahova a királyok és istenek halandó leszármazottai anélkül kerülnek, hogy a halált meg kéne ízlelniük.

Ma Párizsban (Champs-Élysées), Los Angelesben (Elysian Park), Mexico City-ben (Campos Eliseos), New Orleans-ban (Elysian Fields) utcák, parkok vannak elnevezve a görög paradicsomról.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.