Deák Ferenc mauzóleumát 1876-ban tervezte Gerster Kálmán. Kivitelezése 1886-ig tartott. Kivül neoreneszánsz, belül eklektikus stilusával évtizedekre a Kerepesi úti temető szimbolikus centrumává vált.

A kupola koszorút tartó angyalszobra, Kiss György munkája, már nem pusztán dekoráció, hanem az architektúrával egyenrangú alkotás. A belső tér közepén eredetileg a nevezetes Deák-szarkofág állt, Stróbl Alajos műve, amelyet a második világháború idején bombatalálat semmisitett meg (helyére disztelen kőszarkofág került).

Az eredeti szarkofág fekve  ábárzolta az elhunytat. A szürkésfekete márványtalapzaton álló fehér márvány szarkofágon fekszik a „haza bölcse”, lepellel letakarva. Fejénél a Dicsőség géniusza ül (a korabeli szimbólumrendszer fontos kelléke) fiatal nő alakjában.

A mauzóleumbelsőt diszitő, Székely Bertalan készitette falképeket néhány évtized múlva az eredeti festményekhez igazodó mozaikok váltották fel; ezeket Róth Miksa kivitelezte. Székely az épület neoreneszánsz stílusához igazodva hűvös kimértséggel jelenítette meg a Deák fő erényeit megszemélyesítő allegorikus alakokat. Az Igazságosság c. képen – ahol paraszt és nemes, magyar és nemzetiségi nyújt kezet egymásnak – Deák alakja is feltűnik.

 Jhajj igen, és Deák Ferenc hamvai nem a szarkofágban vannak, hanem az az alatti kriptában.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.