Úgy néz ki, hogy az emberiség elődei több okból is használtak urnás temetkezést.

Az egyik ilyen ok, hogy az urnát jól le lehetett zárni, olyan volt mint egy börtön, amelyből a halott nem szabadulhatott. Általában ezen okból el is ásták és léleklyukat sem hagytak a síron, hogy a tetem semmiféle módon ne szabdulhasson.

A másik ok ezzel teljesen ellentétes. Úgy gondolták, hogy az urna, mint egy ház óvja a halottat és megvédi a túlvilági életben. Később egyes kultúrákban ebből alakult ki a koporsó.

Harmadszor pedig az urna jelképezheti az anyaméhet, amelyben a tetem egyfajta zsugorított, maradvány formájában van. Így az ember halálában „beleszületik egy másik világban”, melynek jelképe ez az „uterus-edény”.

Az urna egyik típusa,  a gabonatároló hombáredények mintájára készült és az egész testet belegyömöszölték.  A másik típusa, az újratemetés után összeszedett, többnyire letisztított emberi csontok tárolására szolgált. A harmadik típus amikor a megégetett tetemből fennmaradt hamvakat és csonotkat rakták bele. És végül a hamvasztás során visszamardt könnyű hamut, port teszik bele.

Kezdetben természetes anyagokból mint tökből, fából készülhetett. Később terjedt el a napon szárítható, gyengén égetett majd jól égetett agyag. Az agyag mellett a második leggyakoribb anyag a kő volt, amelyből urnát faragtak. Később a gránit, porcelán sőt manapság üveget is használnak urnakészítéshez.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.