Az, hogy őseink, már a kereszténység elött is a földbe temették halottaikat, nagyon jól jött a kereszténységnek is. Vallási nyomásra, a halottakat, a templomok mellé kezdték el temetni, amit később Szent László törvénnyel elő is írt.

Talajvíz, áradások miatt ősi törekvés volt a temetőket magaslatokra helyezni, s a templomokat is magaslatokra helyezték. Ez megkönnyítette a törvény elfogadását és betartását, azonban lassan túlzsúfoltságot idézett elő, nagy számban fordultak elő egymásra temetések. Az egyház ugyan a  halál utáni egyenlőséget hirdette, a vagyonosak mégis a templomfal közelében, vagy a templomban, a kivégzettek, öngyilkosok pedig a temetőárokban, vagy a temetőfalon kívül kaptak jeltelen sírhelyet.

Az egyházi alapelvet, mely szerint „mezítelenül jöttél a világra és úgy is kell eltávoznod”, sokáig nem tartották be. A sírokban itt ott még lehetett találni pogány módon „útravalót”, edényekben, de a katonák fegyverei már nem kerültek be a sírokba.

Egészségügyi megfontolásokból és a reformiáció miatt később a temetőket a városon kívülre helyezték.

A továbbiakban a katolikus temetők jobban megőrizték a hagyományos alakzatukat, középen kápolnával vagy kereszttel helyettesítve  a templomot, a protestáns temetőkre azonban inkább jellemzővé vált a geometrikus alaprajz. Nagyobb falvakban, vagy városokban külön fallal körülvett zsidó temetőt taláhatunk, ahol ilyen nincs, ott a temető szélén, vagy sarkában elkülönítve temetkeztek.  A felekezeti különbségekre azonban maga a sír is utal.

Irodalom: Dr. Angyal Eleonóra: Az európai temetők kialakulása

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.