1932-ben Kissházy József közreadta Nevetős fejfák című művét, tele a temető humorával, tréfás sírfeliratokkal, melyeket annak idején 30 krajcárért írt. Üzenetek, méghozzá egész poénosak, az elhunyttól az élőknek. Szólnak a halott életkoráról, halálának idejéről és okáról, de megszívlelendő tanácsot is hagynak a hozzátartozóknak vagy a temetőbe látogatóknak. Amolyan rövid jellem és életrajzok.

„E kereszt alatt fekszik András hanyatt. Sintér a más nevén, nem pintér, ács levén. Meghala Ráckevén."

„Itt nyugszik Etelke, nemtom vót-e telke? De vót jámbor lelke, csak a jót mívelte. A legényt szívlelte, s a hideg kilelte."

„E gödörben nyugszik Orbán. Egy csont akadt meg a torkán, nem mozog azóta nyelve, a sír szája ím, benyelte."

„Szép az élet, rút a halál. Elmondhatná Katona Pál, de nem nyílik már szóra szája, befogta a halál kaszája. Meghalt ötéves korában."

„Ember, ha lábad e kő előtt megáll, jusson eszedbe a sárga lábú halál! Annyi vagy előtte, mint egy férges körte, lásd a nagy Batót is, mily könnyen megtörte."

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.