Közben itt folytatom a budapesti siremlékművészetet is.

A századforduló felvirágzását követően a budapesti siremlékművészet elszürkült, kiüresedett, rutinszerű megoldások jellemezték. Az első világháború elött gyakran felhasznált drága és értékes kőanyag, mint a svéd gránit vagy a carrarai és ruskicai márvány, a gazdasági nehézségek miatt visszaszorultak. Újra az olcsóbb, de kevésbé reprezentativ süttői, piszkei és budakalászi mészkő terjedt el, ami lényegében visszatérést jelentett a néhány évtizeddel korábbi állapotokhoz. A huszas-harmincas években a politikai eszmetörténeti változásokkal párhuzamosan a nemzeti és katonai szimbolika változatlan dominanciája mellett visszaszorult a profán, mindenekelött az antik, és jelentősebb lett a keresztény jelképrendszer.

Az új funerális nyelv azonban kevésbé vált meghatározóvá a Kerepesi úti temetőben, melynek reprezentativ részei már korábban kiépültek, viszont jellemzően előfordul a Farkasréti temető területén.

A két világháború közötti időszakban a műfaj történetének egyik legjelentősebb eredménye az Ady-siremlékre kiirt pályázat volt 1928-ban, melyen nyolcvan szobrász száznál több terve versengett. A győztes Csorba Géza 1930-ban felavatott, Adyt megjelentitő alkotása azonban aligha nevezhető remekműnek, különösen a szerző előtanulmányként készitett szinvonalas kisplasztikáival vagy más művészek, például Beck Ö. Fülöp és Róna József terveivel összevetve.

A modern plasztika néhány úttörőjével szemben nagy többségben voltak a konzervativ, akadémikus irányzathoz sorolható szobrászok; mennyiséget tekintve ők uralták a két világháború közti évtizedek funerális szobrászatát.

Néhány családi mauzóleum is épült ebben az időszakbab, de ezek többsége csupán a siremléktipusok virágkorában, a XIX. százsadban keletkezett művek utánérzése.

A harmincas évek funerális művészetében az egyre anakronisztikusabbá váló neobarokk és a rokon irányzatok mellett megjelent egy ugyancsak konzervativ, formailag mégis modernebb szemlélet, amely elsősorban azokhoz a szobrászokhoz kötődött, akiknek pályáját hosszabb-rövidebb ideig a római iskola határozta meg.

Tóth Vilmos-Siremlékművészet

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.