Hát egy halottat sokféle pózicióba el lehet temetni.

A keresztényeknél az egyenes testtartás, mellen összefont kezek, behunyt szem és száj jellemző. Egyes kuktúrákban, ha a halottat hasra fektették, azt jelentette, hogy elvesztette a tiszteletet. Máshol a holttestet hajlított pozicióban temették el, lábakkal behajlítva, vagy kuporgó pozicióban, esetleg lábakkal visszahajtva a mellkasra. Néhány ősi társadalomban a harcosokat állva temették el. A muzulmánok a halott fejét és arcát Mekka felé fordítják. Néhány esetben az öngyilkosokat fejjel lefelé temették el, mintegy halál utáni büntetésként.

1861-ben meghalt Albert herceg és Viktoria királynő gyászruháit egészen haláláig hordta. Ezzel megteremtette a viktoriánus kor jellegzetes viszonyulását a gyászhoz. Példáját követték a felsőbbosztály tagjai, majd a középosztály.

Fekete szélű boritékokat, levélpapirokat, névjegykártyákat használtak; az imakönyvek és Bibliák fekete bőrkötésüek kellett legyenek, fekete szélűek a papirzsebkendők és igy tovább. Mindent teleraktak szimbólumokkal, melyek a gyászoló legmélyebb szomorúságát mutatták.

A legtöbb ilyen gyász-etikett teljesen praktikátlan volt. A gyász etikettjéről, mikéntjéről a korabeli magazinok is irtak.  

A mély gyász divatja drasztikusan megváltozott az edward korszakban, majd később mégjobban az I.Világháború, majd a II. Világháború után.

1950-re az Egyesült Királyságbeli nők csupán 6-12 hónapig gyászoltak (a korábbi 2 és fél évhez képest) feketében vagy sötét kék illetve zöldben. 1960-tól már kéket, lilát és szürkét is hordtak temetéseken. A ’80as évekre már voltak olyanok, akik feketét már csak magán a temetésen hordtak. 20. század végére a gyászban való aktiv részvétel szokásai eltűntek, kellemetlennek itéltettek. 2000-re bármely sötét szin elfogadott volt a temetésen, a részvételt ugyanis fontosabbnak itélték mint az öltözködést.

Ha már meghalunk, akkor legalább temessenek el úgy, hogy az emberek emlékezzenek rá. Hát nem? Olyan ez, mint egy lakodalom. Csak épp a halál a jegyesünk. Na jó na, ez talán kicsit túl poétikus. Mindenesetre lehet mondjuk… motorosan temetkezni. Vagyis egy 1500 köbcentis (na nem mintha tudnám, hogy ez mit takar) Harley Davidson által húzott halottaskocsival, amit mellesleg a nap fénye felé utazó motoros freskó diszit. Persze lehet galambokat is röptetni, hát már miért ne? Lehet hogy egy idő után már az egyszerű ember is kérheti, hogy ágyútalpon vontassák a koporsóját, az egész izgalmas lehet

(Hát nem édi ez a galamb?)

„Amikor a holt emberből élőnek tűnőt rekonstruálunk, az elmúlás ellen védekezünk. Nem tudunk abba beletörődni, hogy valaki egyszer s mindenkorra meghalt, eltávozott körünkből, és az élők közé soha többé nem tér vissza. Szeretnénk azt hinni, hogy az elhunyt „élő halott”, akinek vagy közvetlenül a halálát követően, vagy majd valamikor, a bizonytalan jövőben szüksége lesz a testére, esetleg mindarra, amit életében használt, ezért még kedves tárgyait, olykor egész háza népét is vele küldjük túlvilági útjára.” (Szenti Tibor- Háborgatott halottaink, II. rész)

Száraz övezetekben a sós talaj gyakran múmiává alakította a holttesteket. Egyes ausztráliai, pápua es amerikai törzsek a holttestet egyszerűen kiszárítják a tűz mellett. Balzsamozásnál a holttestet sós lébe süllyesztik, beleit kiszedik, majd illatos füvekkel kezelik.

Persze ha balzsamozásról meg múmiákról van szó, akkor már az egyiptomiak. A kislexikon.hu szerint az egyiptomiaknál három féle balzsamozási eljárás volt egy drága, egy olcsóbb, meg egy még olcsóbb :). A legolcsóbb balzsamozási eljárásnál a tetemet nitrumba fektették 4-10 hétre, ami só az alsó-egyiptomi sóstavakból, mely leginkább szénsavas nátriumból áll. A gondosabban véghezvitt balzsamozást megelőzőleg egy vaskampóval kivonták az orrlyukakon keresztül az agyat; ezután éles kővel felmetszették a hasat, majd kivették a könnyen rothadó szerveket, pálmaborban megmosták és négy vázába (kanopus) a tetem mellé tették. Olcsóbb eljárás volt, mikor a hullába kedriát fecskendeztek, mely faecetből, metilaidehidból stb. állott.

Meg a katolikus lexikonban azt írja, hogy minél gazdagabb volt a tag, annál vékonyabb vászonnal fáslizták be.

„Jelenleg a B.-t úgy végzik, hogy a tetemnek egyik főütőerét gondosan megnyitva, abba addig fecskendeznek konzerváló oldatokat, így abszolút alkoholban oldott 1% szublimátot, arzént. timolt stb., míg az egész test egyenletesen fehér, tömött tapintatú lesz. Ez többnyire csak többszöri kísérletre és több ütőér megnyitása után sikerül és körülbelül 8-10 liter folyadékot fogyaszt. Ezután a test üregei megnyittatva, az egyes szervek gondosan megmosatnak a konzerváló oldatban, majd nagymennyiségű szárítóanyaggal behintve, illatos anyagokkal gazdagon bekenve visszahelyeztetnek, a sebek összevarratása után a test gondosan megmosatik, a bőrszárító és rothadás elleni anyagokkal kivülről is bevonatik. A hulla toalettje a vértelen arc és az ajkak gyenge megpirosításában, a hajzat elrendezésében, végre a szintén impregnált ruhák felhúzásában áll. A jól sikerült eljárás a tetemet csaknem határtalan ideig konzerválhatja.” (www.kislexikon.hu)

A legelső krematórium Magyarországon, Debrecenben épült,  az itt lakók nagyobb részt ugyanis protestánsok voltak, s így a katolikus egyház ellenzése nem hatott annyira. Így 1932-ben a városon kívül, Boros József tervei alapján, megépült az első krematórium Magyarországon, az akkori belügyminiszter miatt azonban az első hamvasztást csupán 1951-ben végezték.

Az ország második krematóriuma 1968. májusában nyílt meg Budapest legnagyobb temetőjében, a rákoskeresztúri Köztemetőben. A Pomsár János tervei szerint épült szoborszerű, 28 méter magas kéményt fehér márvánnyal burkolták, míg tetejére rézlemez került. Azonban az addigi gyakorlattól eltérően nem építettek hozzá ravatalozót, így funkciója leegyszerűsödött.

A temetőben még abban az évben megtörtént a háromezredik, 1969 februárjában az ötezredik, míg az év decemberében a húszezredik hamvasztás. 1977 januárjában pedig már elérte a százezrediket. Milyen hihetetlenül gyorsan rákaptak az emberek a hamvasztásra…

Az ország harmadik krematóriuma Szegeden, 1985-ben nyílt meg. Ekkorra már a hamvasztásos temetkezések aránya 16,53 százalék volt, mely a rendszerváltás idejére több mint 5 százalékkal nőtt.

Manapság már a fővárosban és a nagyvárosokban a hamvasztás aránya a 80 százalékot is elérheti.

A fejfa szimbólumok nem egységesek, tájegységenként változnak, egyetlen formának többféle változata van. A tulipánvégződés általában, nőkre utal, az összes többi férfiakra. Ha a tulipán nem végződésként jelenik meg, akkor az leánygyermeket jelöl. A vallásszimbólumok: kereszt, szomorúfűz, Luther-rózsa stb., a név alá vagy a hátsó felületre kerülnek. Szokták egyedül, de család esetén párosával alkalmazni a kopjafákat. Ha két kopjafát alkalmaznak egy síron, akkor azok egymás mellett V alakban helyezkednek el.

És itt van még egy pár:

 aggkorú jelkép:

 szegény ember:

férfi jelkép:

 fiú jelkép:

földműves:

 gazdag ember:

hősi halott:

 katona:

leány jelképe:

 tanult ember:

 feleség jelképe:

 édesanya jelképe: 

Tudom, hogy megigértem, hogy minden héten írok arról, hogy hogyan akarják az emberek eltemettetni magukat de nagyon nehéz valami nagyon izgalmasat találni. Amúgy volt egy hát… látásból ismerősöm, aki motorbalesetben meghalt, és még előtte, kitudja milyen okból közölte, hogy a temetésén azt szeretné ha mindenki fehérben lenne, és mindenki fehérben volt… 8-I.

Ezzel viszont egy barátnőm állt elő, miután sokáig nyaggattam, hogy találjon nekem ki valami érdekes temetést: azt mondta, hogy majd építet egy kórházat, és ha meghal, akkor vegyék ki az agyát és a szívét, a többit hamvasszák el. Az agyát és a szívét pedig építsék bele a korház alapjába, így szimbolizálva, hogy eszét, lelkét beletette a kórházba.