A kegyeleti múzeum

2009.06.21. 10:08

Hát az igazság az, hogy eléggé „kerti party-ra” volt tervezve, úgyhogy eléggé megáztunk, de aztán hoztak sátrakat, amitől legalább nem áztunk, csak fáztunk. De ami azt illeti szerintem egész érdekesek voltak a levetített filmek (a Farkasréti és a Kerepesi temetőről), sőt, régi filmeket, színelőadásokat mutattak be, amitől elég nosztalgikus hangulatom támadt, ami valahogy illik is egy temetőhöz. A Fekete rúzs, és… című előadást is asszem érdemes volt megnézni, elég morbidan dolgozták fel Faludy, Kosztolányi meg Pilinszky alkotásait.

Fagyoskodás ide vagy oda, a múzeum csodálatos, még meleg is van. Egy segítőkész csaj, lelkesen mesélte el, a halottas maszkok mellett, hogy Jászai Mari hihetetlenül félt a haláltól, és miután megvette a parcelláját a temetőben, mindennap kikocsikázott, hogy megszokja, hogy ott fog feküdni, és a halottas verseit is saját maga írta. Meghogy Somlai Artúr, színész, aki felakasztotta magát, gyűlölte a világot, és halottas maszkján is mintha kinevetné az emberiséget. Meghogy a halottas maszkokon megmarad néha az illető haja meg szemöldöke, meg Jászai Marinak olyan, mintha egy foga maradt volna benne, de az igazából a szappan.

 

 

De ugyanolyan érdekesek a gyászviseletek, a régi halottaskocsik, ne is beszélve a festett koporsókról, amik egyszerűen imádnivalók. Meg is néztem, Gerő András festőművész munkái és a kedvencem a Bábel-Pláza („Akkor is … most is megzavarodunk?” felirattal)

A lényeg az, hogy izgalmas dolgokat lehet találni, úgyhogy meg kell nézni :P.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://elysium.blog.hu/api/trackback/id/tr301198265

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.