…avagy magyar temetést parodizáló népjátékok. Ezekben ugyanis egy álhalottat, búcsúztatnak és temetnek el méghozzá temetkezési szertartást parodizálva. Az álhalott lehet egy ember, egy bábú, de akár egy döglött állat is.

 A játékok egyes motívumai, alakjai az antik kultúrákig, a természeti népek kultuszáig és a középkori színjátszásig vezetnek vissza, összefonódva a szereplők és a közösség életének, környezetének jelenségeivel, tárgyaival, hagyománybeli motívumaival, magatartásának és szemléletének sajátos megnyilvánulásaival. Hajdanvolt műveltségük egy-egy eleme rejtőzik a halottas játékban, amelyet az etnológiai párhuzamok a halottkultusz hagyományköréhez kapcsolnak. (Ujváry)

Két fő csoportba lehet osztani őket. Egyrészt a színpadszerű, másrészt a felvonulásszerű halottas játékok. A közösségi együttlét különböző alkalmaikor mutatták be őket, a fonóban, lakodalmakkor, farsangokon.  A játék nagyon bizarr és a szövege erősen obszcén ;)), valószínűleg ezért is olyan kevéssé ismert (vagy csak én nem ismertem eddig?)

Általában a főbb mozzanatai, „jelenetei” a következők: 1. bejelentés, prológus, engedélykérés a játékra, 2. megjelenés az álhalottal, a ravatal elhelyezése a színen, 3. a szereplők elhelyezkedése a ravatal körül, 4. a pap és a kántor búcsúztatója, prédikáció, 5. siratás, 6. fallosz-imitáció, 7. eltávozás, temetés.

Rengeteg variánsa van alkalomtól függően, a farsangi játékoknak van azonban a legtöbb változata.

A farsangi halottas játék szereplői a pap, a kántor, a halott, a halott felesége, gyermekei, siratóasszonyok, sírásók és a harangozó. Kizárólag legények játsszák. A harangozó bemegy a fonóba, és engedélyt kér a játék bemutatására. A halottat a sírásók viszik egy létrán vagy a vállukon. A halott után mennek a halott felesége, gyermekei, a pap, a kántor és a siratóasszonyok. A halottat a fonó közepén egy asztalra helyezik. A temetés azzal kezdődik, hogy a halott hozzátartozói ráborulnak a tetemre, a siratók pedig hangosan jajgatnak. A pap gyászbeszédében sikamlós, trágár kifejezések, mondatok vannak.

Példa is van, a szövegre, a kevésbé obszcén részekből:  „Jöjjön áldás, segedelem a nagyszervű Jupitertől, aki teremtette az üllőt és a kalapácsot, a különféle szerszámokat. Ámen. Azok a szent igék, amelyeknek alapján előttetek elmélkedni kívánok e szomorú gyásznapon, meg vannak írva a vénasszonyok szoknyájának hetvenedik ráncában a következőképpen. Régen meggörbülve állunk e ravatal előtt, amelyen Szopodi Petykó hűlt tetemét látjuk. Kedves gyermekeim, tihozzátok szólok, utolsó áldásom hagyom most tirátok. Vájja ki a holló mindegyikőtök szemét. Úgy járja be véle egész Szatmár megyét. Hajatokból pedig gólya fészket rakjon, melyet a szélvész szerteszéjjel hordjon. Fületekre pedig süketüljetek meg. Egymás szavát soha meg ne értsétek. Végül egyen meg a fene benneteket. A hóhér aggassa rátok a kötelet...”

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.