Gondolatok gyémántokról

2009.05.29. 23:11

Hajlok a romantika felé, nem, inkább a szecesszió felé, s mint ilyen, egészen elképzelhetőnek tartom, hogy majd életem szerelme élete végéig hordani fogja a hamvaimból készült gyémántot… Nyakláncban. Természetesen csak abban az esetben, ha korán meghalok, én kérek elnézést, elhunyok (ez így nagyon viccesen hangzik).

Mindenesetre lehetséges, ami szerintem fantasztikus, mármint, hogy meg tudják csinálni. Úgy működik, hogy elraknak egy kevéske részt a halottad hamvaiból, spécin tárolva, elintéznek egy csomó adminisztrációs papírmunkát, elküldik a hamvat az Egyesült Államokba. Eztán megtisztítják a szenet minden más, a hamuban levő anyagtól, így tiszta szén marad belőle, ami grafittá válik. Ezt a tiszta szenet gyémántprésbe rakják. Minél több időt préselik annál nehezebb lesz a gyémánt. Ebből a présből kerül ki a csiszolatlan gyémánt, amit aztán Antwerp-ben (a világ gyémánt fővárosában) csiszolnak és a megrendelő által kívánt alakra hoznak. Majd belehelyezik a kívánt ékszerbe. Mindez pedig 18-26 hétbe telik.

Mondom az árakat is :D: minimum 3.900 euro, maximum 18.650 euro.

Nem mondom, azért gyönyörűek…

 

A bejegyzés trackback címe:

https://elysium.blog.hu/api/trackback/id/tr111152457

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.