Bevallom őszintén, mostanában elég sokat copy-pasteltem. Mentségemre legyen mondva, vizsgaidőszak volt. A bajom csak az, hogy a számitógépem befuccsolt, a tesómnak meg vmien különös okból kifolyólag nincs telepitve office a gépére, mondjuk talán letölthetném az open officet és akkor megvagyunk, csak nem akarok babrálni a gépével nagyon. Megaztán egy csomó bookmark az enyémen van, de mindenesetre remélem, hogy megtudják javitani. Jha meg nem találom sehol itt a hosszú i betűt.

Kaptam azonban egy érdekes témát. Hogyan gyászolnak az emberek. Azt mondja itt a Magyar Katolikus Lexikon, hogy a gyászolók, mivel féltek a halottól, gyakran megváltoztatták külsejüket, levágták a hajukat, hogy az ne ismerhessen rájuk. A szkiták a király halálakor bemetszették a fülüket, megvágták a karjukat. Tahitin az őslakók gyászukban levágták egy ujjukat, véresre sebezték a testüket. A zsidók megszaggatták ruhájukat a jobb oldalon, szülőjük halálakor a bal oldalon. A jobboldalit bevarták a gyászidő letelte után, a baloldalit nem (biztos ezzel szimbolizálták azt, hogy a szülő halála által okozott fájdalom örökö...).

Ezt nem irtam a szinekhez, de most olvasom, hogy Vatikánban a gyász szine piros.

A pápuák, akik amúgy kevés ruhát viselnek, gyász alatt elfedik a testüket. Bali szigetén visszatartják a könnyeiket, nem szabad sirniuk a gyászolóknak, mig a közösség többi tagja nevet, igyekszik felviditani a gyászolókat (mindezt azért, mert úgy hiszik, hogy a szomorúság visszatartja a halottat és az fájdalmában nem tudna továbbmenni). Kinában a gyász idejéig oltárt épitenek a halottnak, rajta az elhúnyt fényképével, lótuszvirággal, étellel, itallal, az elhúnyt nevével ellátott papirral és fadarabbal.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.